Amikor az időjárásról beszélgetünk, ritkán fordul meg a fejünkben, hogy milyen lenne az, ha nem lenne időjárás. Nem arról van szó, hogy nem fúj a szél, nem süt hétágra a nap, nincs hideg, nem szitál a köd és nem felhős az ég. Hanem hogy egyáltalán nincs időjárás. Ugyanígy, ha a hírekről esik szó, ma már nehéz elképzelni, milyen az, ha nincsenek hírek. Ha úgy egyáltalán nincsenek.
Nehéz elképzelni, mert a nap 24 órájában műsort sugárzó hírtelevízók korában nagyon gyakran nem tűnik fel, mennyi minden nem hír vagy csak kis részben az abban, amiről ott szó esik.
Leagalábbis annyira nyilvánvalóan, mint a következő videóból, ez ritkán derül ki (a videó készítőjének flickr profilja itt).

A nap 24 órájában persze nem lehet híreket mondani, mert nincs az a szerkesztőség, amely ennyi kemény hírt össze tudna szedni, és nincs az a néző sem, aki egész nap klasszikus értelemben vett híreket szeretne látni a televízión. Ám ha egy-egy ilyen, egész napos hírfolyamot megvizsgálsz, rájöhetsz, hogy igazából az idő túlnyomó részét nem a hírek töltik ki. Hanem legfőképpen a hírekről való beszéd, elemzés: stúdióbeszélgetések, a hírolvasók egymással folytatott csevegése, szakértők megszólaltatása az eseményekről stb.
Talán lső pillanatban nem nyilvánvaló, de ugyanez az írott sajtóra (és fokozottan: az online sajtóra) is igaz. Ha egy újság (hírportál) cikkeit egytől-egyig alaposan szemügyre veszed (ahelyett hogy a főcímeket átfutva válogatnál magadnak olvasnivalót), láthatod, milyen nagy az aránya azoknak az írásoknak, amelyek nem emberekről, tényekről, eseményekről, történésekről tudósítanak, hanem arról, hogy ki mit mondott, mi a véleménye valamiről. Arról a valamiről, amely bizonyára jobban érdekelné az olvasókat, mint az arról alkotott vélemény.

A Fidesz felháborítónak tartja, hogy a kormány újabb 3,8 milliárd forintot költ a kudarcba fulladt kormányzati negyed projektre - mondta az ellenzéki párt helyettes szóvivője pénteki budapesti sajtótájékoztatóján.
Cser-Palkovics András szerint a "hatalommal való visszaélés minősített esete", hogy a kormány a magyar emberek pénzéből újabb 3,8 milliárd forintot költ el a korábban már leállított "luxusberuházásra, a kudarcba fulladt nagy ingatlanbizniszre". A döntést megmagyarázhatatlannak, felháborítónak, arcpirítónak minősítette. (Népszabadság)

Az ilyen hírnek álcázott vélemények, hírértéküket és „élvezeti értéküket” is tekintve a hírek legalját jelentik. Mindezek ellenére bevett gyakorlat a szerkesztőségekben a „reagáltatás”, ami azt jelenti, hogy egy-egy eseményről vagy véleményről – rendszerint telefonon – egy olyan közéleti személyiség vagy celebritás vélekedését kérik, aki hajlandó a játékba belemenni és szaftosakat mondani, keménykedni egy kicsit. Ezt a véleményt aztán az újságíró vagy szerkesztő önálló cikként adja el, miközben legtöbbször nincs szó többről, mint olyan puffogásról, mint amit egy taxisofőrtől is bármikor meghallgathatunk.
 

Uri Geller nem parafenomén, csak egy bűvész, állítja Vágó István. A népszerű kvízmester, aki szüntelen harcban áll a szemfényvesztőkkel, végigülte a konkurens csatorna A kiválasztott című műsorát, pedig sok öröme nem volt benne. Vágó találkozni akar a mentalistával, hogy a szemébe mondja: szégyellje magát! (Bors)

Hasonló kategória lehet a friss politikai eseménnyel kapcsolatban „megszólaltatott” politológus, a külpolitikai történésekről kérdezett külpolitikai szakértő. Ez utóbbi cikkeket persze nem nevezném haszontalannak, csak éppen jellegükből adódóan alacsony hírértékűnek.
A képzeletbeli skála (a nagyobb hírérték felé haladva) tehát így néz ki:

• Ki mit mond arról, ami történt?
• Ki mit mond arról, ami történik vagy történni fog?
• Mi történt?

Nyilvánvaló, az újságíró elsődleges feladata, hogy a legutolsó kérdésre megadja a választ.