Amikor hasznos a tautológia

2008.11.10. 08:40 - faktóthum

Címkék: nyelvezet

Ha tautológia után kutatunk, érdemes kinyitni az újságot. A sajtó – hanyagságból,  sietségből, figyelmetlenségből – megbízhatóan szállítja azokat a szókapcsolatokat, amelyek szavai egymást teljesen feleslegesen, nem egy esetben értelemzavaró módon ismétlik meg. A tautológia azonban nem minden esetben irtandó kártevő. Vagyis nem mindig üldözendő nyelvi jelenség.

 

 

Az arab világban is egyre magányosabb, és gazdaságilag mind gyengébb Szíria – vélik elemzők – menthetetlen patthelyzetbe sodródott.
(HVG)

Minden patthelyzet menthetetlen, ettől patt, ezért felesleges ezt külön hangsúlyozni. Ez az apró zavar szempontomból most mégis beszédes kép: „menthetetlen patthelyzet”, igen, ez a tautológia lényege. Általában két szó, azonos értelmű kifejezés viaskodik egymással az ilyen szókapcsolatokban, szerkezetekben, méghozzá reménytelenül.

A biológia tankönyvek összehasonlításában kiderült, van olyan kiadvány, amelyben egy oldalon átlagosan 44 speciális szakszó található.
(Index)

Kétségtelen, a tautológia szó is „speciális szakszó” (minden szakszó speciális), van rá magyar szavunk is: bőbeszédűségnek vagy „ugyanazt mondásnak“ is szokás nevezni.
A tautológia sokszor csupán megmosolyogni való stílushiba, másszor viszont a szöveg megértését is nehezíti. Rengeteg fajtáját lehetne felsorolni, a fogalom megvilágítása érdekében most csak néhány olyan példa áll itt, amelyek az újságcikkekben szavak szintjén lehetnek forrásai a tautológiának:

  • Idegen és magyar szó szükségtelen ismétlése. Pl. csoportos teammunka, empirikus tapasztalat.
  • Azonos jelentésű vagy rokonértelmű szavak szükségtelen ismétlése. Pl. szabványelőírás, tényadat
  • A szóban már eleve benne rejlő jelentésmozzanat megismétlése. Pl. gyors rohanás, durva és megalapozatlan rágalom, óriási rengeteg, sietve iszkol, tovább folytat(ódik), felbérelt zsoldos, a helyszínen szörnyethalt
  • Szószaporítás. Gyors és fürge gyík, világos, tiszta beszéd

Ám nem minden ismétlés, sõt nem minden tautológia hiba. A tautologikus szóhasználat bizonyos esetekben stílusban és tartalomban is hozzáadhat mondanivalónkhoz. Ennek talán fő oka az, hogy az ismétlés egyben a ritmus alapja is: ez az írót (és más művészetek képviselőit is) segítheti üzenete vagy alkotása megformálásakor. Az is igaz persze, hogy a következő példákban a tautológia mind tudatos választás, nem pedig tudatlanság vagy hanyagság eredménye.
Nézzük tehát, milyen szerepe lehet a nyelvben annak, ha valamit tudatosan kétszer mondunk, kétszer mondunk!
1. Hangsúlyoz. A tautológia jellemzője nem csupán az, hogy ismétel, hanem hogy ezáltal fölösleges információt tartalmaz. Néha azonban a fölösleg nem elvonja a figyelmet, hanem hangsúlyozza mondanivalónkat: Az nevet, aki a végén nevet. Ami sok, az sok! Az üzlet, az üzlet.
2. Szándékosan homályban hagy. A következő tautológia hosszú évezredek óta az egyik legnépszerûbb misztikus feladvány:"Vagyok, aki vagyok" (Kivonulás 3:14)
3. Gúnyt fejez ki. A tautológia nem mindig csüggesztő jelenség, mert van, amikor épp a humor forrása:
 

LEPIDUS.
Miféle szerzet az a krokodil?
ANTONIUS.
Egészen saját alkotással bír. Épen olyan vastag, a milyen. Magassága akkora, mekkora. Saját érzékeit használja; önnön táplálékával él, s ha alkatrészei föloszlanak, más lény lesz belőle.
LEPIDUS.
Milyen szinű?
ANTONIUS.
Sajátságos szine van.
LEPIDUS.
Különös féreg lehet.
ANTONIUS.
Az ám. És könyei nedvesek.
(Shakespeare : Antonius és Kleopátra, II: vii).

4. Költői eszköz. Az ismétlés a ritmus egyik alapja, így hát nem csoda, hogy a ritmus kedvéért alkalmazott nyelvi megoldások sokszor tautologikusak.

 

Nem várhatok, nem várhatok, Nem várhatok, mert sietek, Nem várhatok, nem várhatok.
(Ady Endre: Akarom: Tisztán lássatok)
Hosszan, ámulón kinézek még az éjbe, mint ki részeg Álmot álmodik, milyet nem álmodott még földi szem;
(Edgar Allan Poe: A holló - Franyó Zoltán fordítása)

5. Sorsszerűt fejez ki. Van egy alapjában véve tautologikus szófordulatunk, amellyel gyakorta a sorsszerűt, a megváltoztathatatlant fejezzük ki.

 

Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el!
(Eszter Könyve, 4:16)

No, és? Ha meghalok, hát meghalok! Nem sokat veszít a világ; de már magam is eléggé meguntam az életemet.
(Lermontov: Kornk hőse)

Nem nyerhetek, nem veszthetek
Ha nem leszek, hát nem leszek
Szabadíts meg a gonosztól!
Szabadíts meg a gonosztól!
(Európa Kiadó)

  A fenti eszközök persze nem mentik a csoportos teammunkát és társait. Továbbra is irtandók.

(Összefoglalómhoz sorvezetőként használtam Michael Moore – ő nem a filmes Moore, hanem egy nyelvész – tanulmányát.)
 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsoleutes.blog.hu/api/trackback/id/tr92759851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oximoron69 · http://smilimano.blogspot.com 2009.01.17. 13:44:49

Igen, a tautologia nekem (is) az egyik vesszoparipam.
Multkor egyik kolleganom így szolt egy kollegahoz: "Még jó, hog vizualisan latlak" ... Ez aznap mar a sokadik hasonlo megnyilvanulasa volt, mire nem atallottam megjegyezni: "Szerenintem az igazan kulonos az lenne, ha auditiven latnad." Ami megdobbentett: _nem ertette_ ! :( van ilyen is.

faktóthum · http://elsoleutes.blog.hu 2009.01.18. 12:16:50

Sajnos ezt a fáradt poént néha én is elsütöm, "vizuálisan megnézem az oldalakat", és én is azt hiszem ilyenkor, hogy ezzel vicces vagyok. Hogy mennyire nem, azt az is mutatja, hogy téged kifejezetten idegesít.
Szóval, csak arra akartam kilyukadni, kollégád is minden bizonnyal csak viccből használja: szándékolt stílushiba, amelyet jópofaságnak gondol, csak nem veszi észre, hogy ezzel azt bizonyítja, épp annyira nincs humorérzéke, mint nekem.