Puhább indítás: A staccato lead

2008.09.22. 22:10 - faktóthum

Címkék: lead írástechnika

Ha adja magát a téma, és a szerkesztőnek sem megy az idegeire, még a hírműfajokban megírt cikkeknél sem árt, ha olykor elfelejted az összefoglaló leadet, és előrukkolsz valami szellemesebbel. A következő recept szerint például indíthatsz szaggatottan, képeket felvillantva, listaszerűen összeszedett, de kifejező részletekkel. Akár a Trainspottingban.

 

A blog egyik célja, hogy konkrét, használható tanácsokkal és fogásokkal is szolgáljon. Nehéz ügy ez, főként egy olyan országban, ahol szilárdan tartja magát az a hiedelem, hogy írni nem lehet megtanulni. Én ezt csak részben osztom: valóban, a tehetség, a nyelvi műveltség, de legfőképpen a ritmusérzék nem elsajátítható. Legfeljebb fejleszthető. Ám ezt mítizálni sem érdemes. Bizonyos technikák mégiscsak megtanulhatók – igaz, nem mindenkinek “jön be” minden fogás. A svédasztal ettől még létezik: mindenki elveheti róla a kedvére valót. Ebből a szempontból az egyik kedvenc svédasztalomon a különféle leadek találhatók. Azért kedvencem, mert egy-egy jó leadben tényleg benne van minden, amit a mesterségről tudni érdemes: a hírérzékenység, a sűrítés művészete, az előbb említett ritmusérzék és a lényeglátás képessége is.
Természetesen nem muszáj receptből dolgozni: az írásban a recepteknek megvan az a hátrányuk, hogy egy idő után agyonhasználják őket, és esetleg a formula az olvasók számára is unalmassá válik. Ezért is választottam elsőnek egy olyat, amivel viszonylag ritkán él az újságíró, mert nem mindig adja magát hozzá a cikk témája.
A kottában a “staccato” felszólítás azt jelenti, hogy a zenész az adott részt szaggatottan, a hangjegyeket “elkülönítve” játssza. Az írásban is van ilyen staccato technika: lényege, hogy egymástól szinte elkülönülve, listaszerűen sorakoznak a mondatok. Célja a technikának leginkább az, hogy az író az olvasónak képeket villantson fel, olyanokat, amelyek bennük életérzést, korábbi emlékeket, helyszínt vagy bármi más olyat idéznek fel, aminek segítségével a későbbi mondanivalóra rá tudnak hangolódni. Az egyik mostanság legtöbbet idézett Staccato “lead” egy film elejéről való. A heroinos szubkultúrát bemutató Trainspotting című mozi idézi fel néhány rövid megjegyzéssel a fogyasztói társadalom unalmát, elviselhetetlenségét és céltalanságát, rögtön a film elején:


Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy tévét. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, cédélejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt. Válassz első otthont. Válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzá illő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre - egy ócska sorházban. Válaszd, hogy csináld meg magad,és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene is vagy. Terülj el egy fotelben és nézd a lélekölő-agypusztító tévés kvízjátékokat. Tömd tele a szádat ócska szemét ételekkel. Válaszd a végén a rothadást. Pisálj utoljára egyet szánalmas otthonban. Élj pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd. Válaszd a jövőt. Válaszd az életet.
De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet: mást választottam. Hogy mi az oka? Nincs semmi oka. Kinek van szüksége okokra, ha a heroint választotta?
(Trainspotting)


Érdemes megfigyelni, ahogy a felsorolásban rejlő monotónia, a szósimétlés ritmussá változik, és az egymáshoz lazán kapcsolódó elemek összeillesztése sodró, lendületes prózát teremt.
Ezt a technikát egy újságcikk elindítására is lehet használni, olykor még egy szikárabb hírmagyarázatnál is:


Az Országos Republikánus Konvenció forgatókönyve, 1. nap: 14:39: Foglalják el helyeiket! 14: 45: Az esemény megnyitója. 14:49: Az állampolgári hűségeskü elszavalása. 14:52: Minnesota szépe elénekli a nemzeti himnuszt.
Az Országos Republikánus Konvenció a valóságban, 1. nap: Jókora hurrikán. A politikai beszédeket megrövidítik. A hivatalban lévő elnök látogatása elmarad. Leleplezések, hogy a meglepetésszerűen bejelentett női alelnökjelölt ügyvédet fogadott, hogy úrrá legyen egy botrányon – és hogy 17 éves, hajadon lánya terhes.
(AP)

 


(Tudom, a példa talán nem túl magával ragadó, de így jár az, aki a gombhoz keresi a kabátot; hirtelenjében erre bukkantam a közelmúlt hírei között. Biztos lehet jobb példát is felhozni, ha valaki talál, azonnal linkelje!)
 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsoleutes.blog.hu/api/trackback/id/tr90676683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gothpunk · http://gothpunk.freeblog.hu 2008.09.23. 10:57:42

Tegyük hozzá, hogy ez a szöveg eredetileg egy vers, vagy valami olyasféle, és nem vagyok benne biztos, hogy direkt a Trainspottinghoz készült volna. Esetleg más tudja a hátterét?

www.generationterrorists.com/quotes/trainspotting.html

faktóthum · http://elsoleutes.blog.hu 2008.09.23. 11:08:54

Lehet, hogy a filmben is csak vendégszöveg? Legalábbis több szövegváltozat is kering a neten, a te általad belinkelt például nem pontosan uyganaz, mint ez a magyar változat. A könyvet nem olvastam, nem tudom, egyáltalán benne van-e ez a rész.
Mindez azonban most témánk szempontjából semmiben sem rontja a a szövegrészlet illusztrációs értékét :)

pollner · http://www.mediablog.hu 2008.09.25. 10:54:58

Bocs.de a staccato nem szaggatottságot, töredezettséget jelöl, csak azt, hogy a hangokat nagyon röviden kell megszólaltatni.
A staccato játékmód nem zárja ki a nagyobb, összefüggő zenei egységeket. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az analógia téves.

faktóthum · http://elsoleutes.blog.hu 2008.09.25. 12:02:14

kösz Pollner a kiegészítést. Zenei szempontból bizonyára a te meghatározásod pontosabb, de nem érzem, hogy ettől az analógia ne működne, hiszen "a hangokat nagyon röviden kell megszólaltatni" felszólítás a lényege ennek az írástechnikának is. A képek felvillantása és egymás után helyezése, ami aztán "nem zárja ki a nagyobb, összefüggő zenei egységeket", hiszen a lead itt tekinthető egy zenei egységnek. Amúgy természetesen minden analógia valahol sántít, és számítottam arra, hogy a zenében otthonosan mozgóknak nem tetszik majd (bevallom, én ilyen műveltséggel nem dicsekedhetem).
Ami miatt talán érdemes az analógiát megtartani, hogy az angolszász szakirodalomban is így hivatkoznak erre a lead típusra. Persze az is dícséretes lenne, ha magyarítanánk. Ötletek?